Térkép - Siófok

Siófok (a középkorban: Fuk, később: Fok, régies németességgel: Fock) kikötő- és üdülőváros Somogy vármegye északkeleti részén. A Siófoki járás székhelye, a Balaton-part legnépesebb és legnagyobb területű, Somogy vármegye második legnépesebb települése. Területe 124,66 km², a Balaton-medence, a Mezőföld és a Külső-Somogy határán fekszik. A Balaton és a Duna közötti áruk legfontosabb logisztikai állomása. Az 1950-es megyerendezésig a város a Siótól nyugatra elterülő része Somogy, a keletre fekvő terület pedig Veszprém vármegyéhez tartozott. Magyarországon a kereskedelmi szálláshelyek 2019-es összesített vendégéjszakaszáma alapján a hatodik legnépszerűbb üdülőtelepülés. A közeli Ságvár település révén a Balaton környékének egyik legrégebben lakott területén fekszik.

A település nevezetes emblematikus épületeiről, remek strandjairól és éjszakai életéről. 17 kilométer hosszú partjának, szállodáinak, valamint számos bárjának, éttermének és éjszakai klubjának köszönhetően belföldi úticélok szempontjából a város a második legnépszerűbb Magyarországon (közvetlenül Budapest után). A turizmusának köszönhetően Magyarország egyik leggazdagabb települése.

A honfoglalás utáni települést a Tihanyi Apátság 1055-ös alapítólevele a következőképpen említi: „Rivulus namque, qui dicitur Fuk fluens”, vagyis a Balatonból fakad egy kis patak, más néven Fuk (ma a Sió). 1552-ben a törökök bevették Fokot és környékét, majd hadikikötőjévé alakították. A Rákóczi-szabadságharc idején a siófoki várnál ért véget Vak Bottyán János híres Sió-védvonala. 1705-ben II. Rákóczi Ferenc erdélyi fejedelem pecsétet adományozott a falunak a háborúban való részvételért, melyet egy Varga Imre által készített főtéri szobor is megörökít.

1900-ban kezdte meg működését a Balatoni Halászati Részvénytársaság, ugyanebben az évben pedig megépült a település lóversenypályája 1500 fős lelátóval. A település a leglátogatottabb balatoni úszó- és teniszversenyek célpontjává vált. Mozgalmas életvitelével számos magyar író és színész (pl. Karinthy Frigyes, Krúdy Gyula, Latabár Árpád, Kabos Gyula) kedvelt lakóhelyévé vált. 1919 augusztusában rövid ideig Siófok állt az országos politika középpontjában, miután a tanácskormány lemondását követően a román csapatok kivonulására váró Horthy Miklós és a Nemzeti Hadsereg Siófok környékére költözött és itt alakította ki székhelyét. A második világháború végén a település súlyos károkat szenvedett el, ugyanis a frontvonal két hónapra megrekedt a Balatonnál. 1944-ben közel 500 zsidót deportáltak, akik közül csak 72-en tértek vissza.

1947-ben a Sió-csatorna építési munkái keretében elkészült az új zsilip, amely lehetővé tette a Balaton vízszintjének szabályozását. 1950-től a település Somogy megyéhez tartozik, és ugyanebben az évben járási székhely lett. 1968. december 31-én Siófok város lett. Megépült a 400 ágyas kórháza, a művelődési központ, majd a városi könyvtár is. 1971-ben Budapest felől az M7-es autópálya érte el a települést. Később a leghíresebb vállalati üdülőhellyé vált. 1995-ben Siófokon rendezték meg az első gyorstávíró világbajnokságot.

Siófokot gyakran nevezik „a Balaton fővárosának”, mivel a tópart legnagyobb városa, továbbá Somogy vármegye északi részének és a Balaton déli partjának pénzügyi, kulturális, média-, kereskedelmi és turisztikai központja. A 20. század során a városhoz csatolták Balatonkiliti, Töreki és Balatonújhely településeket. A „Sió” előnevet a rajta átfolyó Sió patakról kapta, mely azonban ma már nem létezik, annak helyén épült meg ugyanis a Sió-csatorna.

A város nevének első említése a tihanyi apátság 1055-ben keletkezett alapítóleveléből ismert, mint helységnév, majd az 1528 előtt készült Tabula Hungariae térképén is szerepelt Fok néven. A Siófok szóösszetétel 1790-ben jelent meg először, és azóta használatos. Az előnevet a rajta átfolyt, ma már nem létező Sió-patakról kapta, amelynek helyén épült meg a Sió csatorna.